Hiszek egy erkölcstanban?

Nem, nem hiszek!

Egyszerűen nem hihetek egy olyan erkölcstanoktatásban, amely már eleve kizárja a világi alapon nyugvó erkölcsiséget, vagy más vallások erkölcsiségét kérdőjelezi meg.  

Különös részletet közölt a Népszava az általános iskolák 5. osztályos erkölcstankönyvéből.

Forrás: Népszava

Ezek alapján például csakis azok a fiatalok érezhetik magukat biztonságban, akiknek az egyház nyújt értéket, rendet, biztonságot. Szemernyi kétség se legyen afelől, hogy az egyház csakis a keresztény egyház lehet, hiszen a kormány által meghatározott irányelv a kereszténységen alapuló társadalmat preferálja.

Érdekes az a megjegyzés is az erkölcstankönyvből, miszerint a fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást, „bár csak divatból” megjegyzéssel. Hogy ez a szertartás mit takar, az sajnos kimaradt. Gondolom nem véletlenül, hiszen az „egyre többen” csakis az esküvői szertartást takarhatja, az meg ugye egyre kevesebb. Eközben mind többen választják az élettársi kapcsolatot. De hát azt mégsem lehet egy erkölcstanórán kerek-perec kimondani, hogy az egyházi esküvő nem jelent semmit, a párok ugyanúgy elvállnak, ha a sors úgy akarja, mert ez homlokegyenest ellenkezne a kormánydirektívával, amely kimondja, hogy csakis a házastársi kapcsolat, és az abban született gyermek tekinthető családnak és minden egyéb más erkölcstelen.

Tehát hiába a hangzatos kormánydöntés, miszerint, aki nem akar hittanra járni, az kötelező erkölcstan órákon kell hogy résztvegyen, amikor az erkölcstankönyv is telis tele az egyházra, a kereszténységre utalással. Mert nem véletlenül került bele ebbe a tankönyvbe az „egyházi érték, rend, biztonság”, nem véletlenül került bele az „egyházi szertartás”. És nem véletlen az erkölcsi nevelésben Szent István nevének felbukkanása sem, ámbár az erkölcstant tanító történelemtanárok (!) nyilvánvalóan ki fogják hagyni a erkölcstanból azt a tényt, hogy István milyen eszközökkel térítette meg a magyarságot.

Az viszont egyenesen felháborító, hogy az erkölcstanoktatásba belerángatták Trianont, mégpedig olyan felvezetéssel, hogy a magyarok által szeretettel befogadott más népek bomlasztották fel az országot. Ezzel a mondattal hirtelenjében csak a föld lakosságának mintegy hétmilliárdnyi főt kitevő más nemzeteit sértették vérig. Ez lenne a magyar virtus?

Aki egy ilyen könyvet meg mer írni, aki egy ilyen könyvet nyomdába mer küldeni, és aki egy ilyen megfogalmazásokkal meri egy ötödikes gyermek értékítéletét fejleszteni(?!), az nem csak kimeríti a történelemhamisítás tényét, de merényletet követ el a jövő nemzedékei ellen is. Kötelező feltenni ilyenkor a kérdést: Miféle erkölcsisége lehet az olyanoknak, akik egy ilyen kiadvánnyal szennyezik az ifjúság kulturális és erkölcsi fejlődését? Egyértelműen megállapítható, hogy nulla.

Katasztrófális állapotok uralkodnak az idei tanévkezdés során amúgy is. Az ilyesféle erkölcstanoktatásból meg köszönöm, de nem kérek! Ennél sokkal több felelősséget érzek a fiatal korosztály iránt. Erkölcsre nevelés szempontjából meg különösen.